petyus blogja terra nován

nekem ugyebár hétfőn és pénteken van szabadnapom. most akkor vessünk egy pillantást az időjárás-előrejelzésre:
http://petyus.blog.hu/media/image/weather.JPG
melyik napokon is fog esni? nos? segítsek? ugye nem kell...

jöjjön hát a régen beígért képcsokor. a késlekedés oka, hogy mikor nem dolgoztam akkor nem volt net, mikor dolgoztam akkor pedig nem fértem hozzá. lássuk akkor a hétfői bostoni offenzíva képeit: az akváriumban kezdtünk, ahol láttunk halakat (jó nagyokat is), volt cápa, teknős (még egy), rák és pingvin (illetve egy veszélyes alfaj is jelen volt, név szerint a vérpingvin). az egész cucc a tenger mellett volt, az imax mozi szomszédságában. itt egy dinoszauruszos filmet néztünk, lehetett volna pörgősebb is...

az akváriumozás és mozizás között városnéztünk. mint a képeken is látszik (itt, itt, itt és itt) gyönyörű, tipikus szabadnapos idő volt. sétáltunk a belvárosban, és a parkokat is bejártuk. az üzleti negyed tele van magas épületekkel, a legmagasabb amit találtunk már nem is felhőkarcoló, hanem egyenesen felhőhasító (szaknyelven fissum nebula). van egy olyan is, ami a fényképen ferdének tűnik, pedig nem is.

ennyit a képekről, de ez még nem minden! a lehetőség és a hatalmas memória-kártya birtokában úgy döntöttem, hogy mozgókép formályában formájában is érdemes lenne rögzíteni a történteket. figyelem, csak erős idegzetű olvasóink görgessenek lejjebb! Danin ismét kitört a waldo-komplexus, komoly vizuális sokkot okozva a nézőknek (pedig ez az anyag már cenzúrázott). jöjjön hát aminek jönnie kell:

ideje írni valamit, több mint egy hetes az utolsó bejegyzés. hiába no, kezdek fáradni...

pénteken hétfőn eljött Dani a két Ágival, és négyesben lementünk a tengerpartra, Salisbury Beach-re. gyönyörű idő volt, napoztunk (itt is), sétáltunk a parton, ismerkedtünk a helyi kollégákkal, és persze pancsoltunk (értsd: nyeltünk egy csomó sós vizet). én még arra is szakítottam időt - mint a természettudományok nagy rajongója - hogy a helyi faunával ismerkedjek.

az idillt az autó slusszkulcsának titokzatos eltűnése zavarta meg. egy baseball pálya mellett parkoltunk egy fa alatt, mert az összes parkoló fizetős, és ilyenkor könnyen előjön az emberből a magyar mentalitás. Dani meg én a kocsiban öltöztünk át, a lányok már előre sétáltak. Mikor kiszálltunk, Dani kezembe nyomott egy kulcsot, hogy tegyem el, mert az a slusszkulcs. fura volt, mert egyáltalán nem volt slusszklucs formája, amit én meg is jegyeztem. a válasz annyi volt, hogy "miért? pont olyan gagyi fekete mint a tiétek". pedig ez a kulcs egyáltalán nem volt fekete (bár elég gagyi volt, az igaz), de én ennek akkor nem tulajdonítottam túlzott jelentőséget. nagyjából két órával ezután elindultunk, hogy együnk valamit, és megnézzük hogy nem vontatták-e el az autót. D számonkérte rajtam a slusszkulcsot, én pedig visszaadtam neki azt amit a kezembe nyomott. ő szemrebbenés nélkül közölte, hogy ez nem az, és leszek szíves az autó kulcsait odaadni a lakáskulcsok helyett. de másik kulcs nem volt ugye, mert én csak egyet kaptam, szaporítani meg nem tudom, mint ahogy az a kenyérrel meg hallal szokás bizonyos kultúrkörökben. a deduktív logikát segítségül hívva hamar kikövetkeztettük, hogy ha a kulcs nincs itt, akkor bizony máshol van. "másol" alatt értem a part és a parkolóhely közötti cirka 300 méteres szakasz bármely pontját, rossz esetben az autót magát. summa summarum, otthagytuk az autót egy elhagyatott helyen, jó eséllyel a kulcsal valamelyik zárban. talán fölösleges megemlíteni, hogy az ilyen szituációkat rendszerint próbálja elkerülni az ember; a kulcs és az autó egy helyen tárolása olyan kellemetlen helyezteket eredményezhet, amiknek esélyét éppen a kulcs feltalálásával próbálta minimalizálni az emberiség. a lehetséges következményeken töprengve közelítettünk a parkoló felé. az autó a helyén volt, minden ajtó zárva. és a kulcs? az kérem ott volt az anyósülés mögött, mert valaki átöltözés közben kiejette a zsebéből, majd kiszállásnál a lakáskulcsokat nyomta a kezembe ugye. szóval kulcs megvan, autó megvan, csak egyik sem igazán hozzáférhető. felhívni a tőled kb 150 mérföldre lévő főnöködet azzal, hogy hozza el a pótkulcsokat a tőle még 50 mérföldre lévő autókölcsönzőből, aztán hozza ide neked, mert kiderült hogy egy idióta vagy... hááát, az ilyen hívásokat próbáljuk elkerülni. a megoldás egy hagyagul felhúzott hátsó ablak képében érkezett, ezt sikerült lenyomni (hál' Istennek fapados a kocsi, nem elektromos az ablakemelő), ajtó kinyit, kulcs kivesz, megkönnyebbül.

a sikeres akciót ebéddel ünnepeltük, majd némi lubickolás és többszáz fotó készítése után elindultunk az autó felé. közvetlenül a part melletti parkolóban láttuk a világ legdurvább rendőrautóját, majd a fényképezési ingertől hajtva egy limuzinra emeltük az objektívet, ami legnagyobb meglepetésünkre megállt mellettünk. a sofőr kedvesen integetett majd közölte hogy szálljunk be nyugodtan. én először azt hittem, hogy csak néhány fénykép erejéig enged be (itt, itt, itt és itt), de aztán elkezdett velünk cirkálni a part menti utcákon. beszédbe elegyedtünk, a sofőr neve Abdul George, és történetesen övé a limuzin-kölcsönző cég, két tucat autóval. emellett egy galéria és egy étterem boldog tulajdonosa is. azt mondta hogy szimpik vagyunk, és érezzük jól magunkat, ő körbevisz párszor. szóba került a szomszédos partszakasz, Hampton Beach, ami állítólag szebb mint ahol voltunk. több sem kellett Adbulnak, elvitt minket oda is. ott is cirkáltunk egy kicsit, majd kérésünkre visszavitt a saját kocsinkhoz. névjegykátyát adott, és a lelkünkre kötötte, hogy ha bármi gondunk van hívjuk nyugodtan, elintézni...

 

a háromlábú mókusok és az idióta perek hazájában mindenre rá van írva hogy mit tartalmaz és hogyan kell használni, ez alól - paradox módon - két dolog kivétel: a cigarettás dobozon nincs rajta a szálankénti vitamin tartalom, a sörről pedig nem lehet tudni hogy mennyi alkoholt tartalmaz. tovább megyek, a diétás (!) sörön sincs feltüntetve, hogy miben jobb/rosszabb a normál változatnál. 

kb egy órát ücsörögtem a kis házikómban, mikoris kilépve a háromlábú mókus ugrott ki az ajtó melletti szemetesből. szegényt megzavartam kukázás közben :)

ismét rendeltem egy fényképezőgépet. mivel a samsung akciós volt és az lejárt, kénytelen voltam megint végignézni mindent, öntudatos fogyasztás rulez. végülis egy Nikon L11 lett belőle, amiért egy egész dollárral többet kell fizetnem mint a samuért tettem.

heti összefoglalónk következik. de nem képes, hanem képtelen. egyszerűen nincs képem hozzá. teljes képtelenség.

ott hagytam abba, hogy másnap mentem Daniékhoz. nos, odamentem ott voltam kb öt órán át, elmutogattam amit tudtam, aztán irány vissza, hogy felvegyem a többieket. a visszaúthoz kapcsolódóan van egy találós kérdésem:
ha dugó van az autópályán, akkor melyik sáv halad a leglassabban?
a. belső
b. középső
c. külső
d. mindig amelyikben én vagyok

aznap este vacsorára voltunk hivatalosak Millpondba, az ottani lakópark egyik lakójához. Vendéglátónk Scott volt, egy látens homoszexuális pap, akit Rita és Peti még tavalyról ismer. egyébként kedves fickó, remekül főz, de valahogy mégis van benne valami Hannibal Lecter-szerű. a kaja finom volt, bár a fűszerezést nem vitte túlzásba.

másnap megjött a fényképezőgépem amit rendeltem, szép és jó, csak nem olyan jó mégse. merthogy nincs autófókusz. vagyis van, csak nem működik. úgyhogy hétfőn visszaviszem és kérek egy másikat. gondolkoztam rajta, hogy a kezdeti rossz tapasztalat után hirtelen felindulásból egy másik modellt választok, de beláttam hogy az egy darabos minta azért mégsem annyira reprezentatív, és a statisztika-tanulmányok homályos emlékein át valami olyasmi dereng, hogy másik modell választásával csak növelném az esélyét egy újabb hibás darab felbukkanásának, viszont egy típusból egymás után két rosszat kifogni szinte lehetetlen.

tegnap este ismét vacsorára voltunk hivatalos, méghozzá ismét Millpondba, de nem Scotthoz, hanem egy horvát nőhöz, Monikához. optimistán vágtam neki, mert azt hittem hogy a Scottnál tapasztalt furcsa csönddel teli, árulkodó feszültséget nem lehet alulmúlni, de ismét tévednem kellett. a nő orvosi eset: hogy ő mennyire utálja amerikát meg az itteni társadalmat, őt nem szeretik mert okos és igazi művészlélek stb stb. csak tudnám hogy akkor mégis mi a fenéért van itt? ja igen, és a művésznő megmutatta egy két versét. csúnyán feszült a pókerarcom, mert nagyjából azt a színvonalat hozza, amit én (pedig nem is vagyok okos) alsóban a betonra írtam krétával. a férje viszont tök normális, vele lehetett dumálni. éjfél után szabadultunk nagy nehezen, pedig nekem már tizenegykor a körmeimet kellett a tenyerembe mélyesztenem, hogy fentmaradjon a százdolláros mosoly az arcomon. mindegy, túléltem.

mára ennyi meg egy bambi, most ideje dolgozni egy kicsit.

a holnapi napot ismét a volán mögött töltöm: elvileg szabadnapom lesz, de el kell mennem megnézni Daniékat hogy minden rendben van-e náluk, és persze kidobni a többieket is a munkahelyükön, aztán este szépen felszedni őket. íme a reggeli itiner:
http://petyus.blog.hu/media/image/utvonal.JPG
ez így 120 mérföld, eltévedések nélkül. és akkor ugyan ez este is, értelemszerűen visszafelé. néha ölni tudnék egy gps-ért.

van egy kis srác az egyik medencénél, akinek a keresztneve Jézus. nehéz ezt bárhogy is kommentálni; ugye mind találkoztunk már túlzott szülői elvárásokkal? nos, az ő esete egészen extrém lehet.

egy rövid videóval szeretném szemléltetni az életmentők mindennapjait:
http://www.metacafe.com/watch/34212/jim_carrey_lifeguard_on_duty/

 

mondja már meg nekem valaki, hogy ha légvonalban kb 25km-re vagyok az atlanti óceántól keletre, akkor miért nyugatról jönnek az esőfelhők? (vagyis mostanában nem jönnek, de ha jönnének akkor arról tennék)

egész nap sütött a nap, harmincöt fok, és egy k*rv@ felhő sem volt az égen. nem túlzok, tényleg egy sem. nyista, rien, nada, niente. finoman szólva nem unatkoztam: 11 és 7 között átlag 15-20 ember volt a medencében. a legjobb, hogy holnapra is ilyen időt mondanak.
a másik Peti szabadnapos volt, úgyhogy reggel elvitt és este elhozott kocsival, nem kellett sem gyalogolni, sem bringázni. és ha már az autó szóba került: Peti kolbászolt napközben mindenfelé, és az autópályán felpattant valami a kocsi aljára - a kormány elkezdett rángatni, úgyhogy visszavitte a kölcsönzőbe. ott azt mondták hogy semmi gond, van másik, vigye ezt:
http://petyus.blog.hu/media/image/auto1.jpg
http://petyus.blog.hu/media/image/auto2.jpg
http://petyus.blog.hu/media/image/auto3.jpg
Nissan Sentra, két literes, természetesen automata. Peti azt mondta, hogy ég és föld a kis hyundaihoz képest. Holnap megkergetem kicsit, elég kiváncsi vagyok.

nemtom észrevettétek-e már, de otthon is működik a maps.google.com útvonaltervezése. bár meg kell jegyeznem, hogy a pomázi utcákkal még bajban van...

mára esős időt ígértek, készültem notival meg filmekkel, erre meg hétágon sütött nap. mégcsak felhők sem oltak délután háromig, akkor is csak ilyen bárány jelleggel, elszórtan. aigner szilárd szelleme kísért.

igazából nem furcsa, inkább csak érdekes. vagy még talán az sem. a die hard 4 alcíme "live free or die hard", ami kísértetiesen egybecseng new hampshire mottójával (ezt minden rendszámtáblára ráírják), ami "live free or die". aki nem lusta, az keressen rá hogy melyik főbb alkotó származik ebből az államból. a helyes megfejtők között értékes nyereményeket sorsolunk ki, mint például a régi papucsom és egy félig elfogyasztott sonkásszendvics.

elk*rtuk. nem kicsit, nagyon. rosszkor keltem, konkrétan egy órával korábban. nem tudom hogy történhetett - valószínűleg hozzászoktam a 8:15-ös autós induláshoz, de ma nem megyek messzire, 9:10-kor indulok, és ehhez felkeltem hétkor. hát mi folyik itt gyöngyösön?

ma még többet vezettem mint tegnap, cirka 180-200 mérföld lehetett. a vicc az, hogy ma szabadnapom volt. a lustálkodás elmaradt, mert kellett nekem az autó napközben, ezért mentem reggel Petivel beverlybe, aztán elhoztam a kocsit. onnan irány haza, aztán elmentem biciklibelsőt venni a walmartba, aztán market basket a nagybevásárláshoz. aztán át kellett mennem salembe, mert ott volt legközelebb t-mobile bolt (cingular van a közelben, de azok még nagyobb rablók). onnan vissza haverhillbe, elhoztam a bicajt pine brookból, elmentem tankolni és felfújattam a biciklikereket, aztán hazamentem. ekkor volt kb 45 percem magamra, ennek nagy részét mosogatással töltöttem és kicseréltem a bringa gumiját. a router megint összefosta magát, nem volt itthon net, úgyhogy elmentem az internet-szobába útvonaltervezni. hatkor indultam Petiért beverlybe, onnan mentünk milpondba Tomiért, majd felvettük Ritát pine brookban, háromnegyed kilencre itthon is voltam.

ez így egy picit tömény lett, megpróbálom oldani a szöveg zsúfoltságát a nap folyamán alkalmazott vezetési stílusok leírásával, időrendi sorrendben:

- autópályán laptopozós, jó kijáratot keresős aztán mindig elbaszós, eltévedős, káromkodós (beverlyből hazafelé)
- napsütést élvezős, ablakot lehúzós, könyököt kirakós, rádióval együtt üvöltős, többi autós hülyének nézős (bevásárlás)
- szakadó esőben semmit sem látós, mindenki magát összefosós, összevissza fékezős (úton salembe)
- dugóban porzó tankkal szüttyögős, házszámokat keresős, de azt sehol nem találós, sokszor megfordulós, mindenkit utálós (salem)
- gázpedál alatt tojás lévős, háromezer fölé nem pörgetős, saját pénzből tankolást nagyon unós, kijáratot kivételesen el nem baszós (vissza beverlybe)
- gázpedálon már bokafájós, tempomatért mindent megadós, milpondot keresgélős, kijáratot megint elbaszós

a t-mobileról annyit, hogy mind a küldött, mind pedig a fogadott (!) sms-ekért és hívásokért is számláznak. mikor ez kiderült volt egy kisebb kirohanásom az üzletben, közöltem velük, hogy az öreg kontinensen ennél kevesebbért is szokás székházat foglalni.

valamikor a nap folyamán bementem bagót venni a gyógyszertárba, és kifelé jövet ez a látvány fogadott a mellettem álló autóban:
http://petyus.blog.hu/media/image/kocsi1.jpg
http://petyus.blog.hu/media/image/kocsi2.jpg

még tegnapi történet ugyan, de a pozitív élményt muszáj megosztanom (vagy ma történt? komolyan nem emlékszem): szokás szerint rossz lejáraton jöttem le az autópályáról, haverhill egy eddig ismeretlen részére érkeztem. egy darabig kolbászoltam az általam helyesnek ítélt irányokban, aztán egy pirosnál megkérdeztem a mellettem álló kocsi vezetőjét hogy merre van ez és ez az utca; kicsit gondolkodott, majd csak annyit mondott hogy kövessem - odavitt ahonnan már megtaláltam a hazavezető utat, aztán intett, megfordult és ment a dolgára... egyre szimpatikusabbak az itteni népek.

érzem, hogy ma is elfelejtettem ezt-azt, ráadásul ezt a keveset is csak rendszertelenül és ömlesztve sikerült leírnom. hát ilyen ez a popszakma. külön elnézést a sok káromkodásért, sikerült egy átlagos fábrys színvonalat elérni (csak a rend kedvéért: fasz, pina, szarás. most már tényleg megvan a showderes szint).

holnap+holnapután pine brookban vagyok, bicajjal megyek. meglátjuk most meddig tart ki alattam. ja, és ma vagyok itt egy hónapja.

nah. tegnap nem tudtam írni, mert megint összeszarta magát a router (egyébként linksys a lelkem, a tulaj meghagyta a default user/pass-t az admin felülethez, úgyhogy tudnám piszkálni, de ilyenkor a dhcp is megadja magát, szóval sokra nem megyek a dologgal. a nem kocáktól elnézést kis kitérérőért).

a tegnapi nap hosszú lett: laza 150 mérföld volt a seggemben mire hazértem. kezdem azzal, hogy előző este megérkezett a többiek ismerőse Tomi, akivel -mint kiderült- együtt voltunk kiképzésen. Bane hozta, akinek nem szokása korán érkezni, fél egy körül hozta meg Tomit. fél kettő körül feküdtünk le, így sok alvás nem jutott, mert reggel fél nyolckor már indulni kellett. mentem nashua-ba medencét takarítani, aztán beverlybe (huhú, ez de szépen kétértelmű) egy nyolcórás medencéhez dolgozni, aztán haza haverhillbe. fél nyolckor indultam itthonról, és fél kilencor értem haza. íme a teljes túra:
http://petyus.blog.hu/media/image/vezet/haverhill-nashua.JPG
http://petyus.blog.hu/media/image/vezet/nashua-beverly.JPG
http://petyus.blog.hu/media/image/vezet/beverly-haverhill.JPG
szerencsére szinte egész nap esett. nashuában sok dolgom nem volt, mert ott állami ellenőrzést vártak (meg is érkezett), ezért elkezdtek takarítani mielőtt odaértem. onnan irány beverly, ahol sikerült keringeni egy kicsit (egyébként nashuában is), mert -mint utólag kiderült- leszedték a lakópark bejárata elől a táblát, így hiába is kerestem a kiírást. mindegy nem volt gond, 10:55-re odaértem azért. elkezdtem ott is takarítani, de aztán nagyon rákezdtett az eső, ezért bevonultam a karbantartókhoz olvasni amíg csitult picit. a rossz idő miatt egész nap négy (4) vendégem volt, ezért többnyire olvastam, kishíján a végére értem a "búcsú a fegyverektől"-nek (ma délelőtt sikerült befejezni, ok nélkül tartottam annyira hemingway-től, kifejezetten jó könyv, bár a heppiend elmarad, azt meg utálom).
hazafelé tartottam a nyolcvanat a pályán, mígnem be nem értem egy v6-os camryt, aki épp' csak egy picit ment lassabban mint én, ezért gondoltam helyet cserélünk. odaléptem, elkezdtem kielőzni, erre ő elkezdte nyomni neki. nagy nehezen sikerült kielőzni, de valószínűleg fájt neki, hogy egy egyhatos hyundai otthagyta, ezért rögtön elkezdett visszaelőzni. gondoltam nem maradok adósa az előző miatt, úgyhogy ráejtettem a lábamat a gázpedálra: 115mph-nál már az én kis szekerem nem tudta tartani a lépést, végül ő győzött. nyolckor vettem fel Ritát pine brookban, aztán hazaértünk.

röviden ennyi történt tegnap, illetve akartam még írni néhány vicces dolgot, de mára elfelejtettem. 

ma pine brookban dolgoztam, és mivel Peti korán ment beverlybe, a bicaj meg  még mindig nem jó, 8:50-kor indultam itthonról a szokásos 35 perces sétámra. viszonylag csöndesen telt a nap, hatkor elkezdett esni, onnantól bent olvastam a házikómban.

hát most több nem jut eszembe, pedig annyi vicceset akartam írni. majd lehet szerkesztek, egyelőre ennyi. most nagy utazást nézünk, aztán alszunk.

az autókban a riasztó visszajezésére nem pittyegés van, hanem a duda szólal meg ha ki/be kapcsolják. nagyon idegesítő ám, hogy folyton dudálnak körülötted, te meg kapkodod a fejed hogy mi van.

ma szabin vagyok. nagy dilemma volt hogy elvigyem-e a többieket dolgozni reggel nyolckor, és akkor van kocsim egész nap, vagy aludjak ameddig jól esik, és akkor itthonmaradásra kárhoztatok a nap hátralevő részében. nos, aludtam. Peti Beverlyben dolgozik (hű, ez így elég kétértelmű :) ), így összvissz három órát kellett volna ma vezetéssel töltenem, annyit nem ért a verda. majd este elmegyek bevásárolni.

mi a festői Massachusetts államban lakunk, de mindössze öt perce New Hampshire államtól. Nálunk van áfa, "odaát" pedig nincs, szóval ott szoktunk vásárolni.

tegnap voltam vásárolni, bejártam az egész walmartot. nagy dilemma volt, hogy hajszárítót vegyek vagy hajnyírót. hajnyíró lett belőle, letoltam fél centisre az összes hajamat, meg leszedtem a szakállamat is, hagy kapjom egy kis napfényt a pofám. elég drasztikus lett a változás, mert ma szinte senki nem ismert fel a medencénél, azt hitték új embert küldtek a helyemre :). Peti és Rita korán reggel mentek Milpondba és Lawrencebe, elvitték a kocsit, így bicajra ültem. odafelé félúton megadta magát az első kerék. bementem egy benzinkúthoz, fújta a srác kompresszorral, de azzal a lendülettel le is engedett, szóval hazafelé ismét séta volt. eddig háromszor ültem biciklire, ebből két alkalommal robbant le alattam a drótszamár. kimondani is szörnyű, de úgy fest hogy az amerikai biciklik még az amerikai autóknál is megbízhatatlanabbak. ha lesz szabadnapom visszaviszem és visszakérem a pénzt, aztán sétálok ha kell. de bicaj az több nem lesz. nem, nem, soha.

ma meg holnap szabin vagyok. nyitottam ma bankszámlát, meg megcsináltattam a tb-kátyámat, elvileg két héten belül postázzák. ja, és a bankban a számlavezetés egy évig ingyenes, ráadásul adnak 25 dolcsit mert hozzájuk mentem. hát így is lehet ezt... a bank of america-nál vagyok, de van chevy chase bank is, tök vicces. nemtom hogy a színészről nevezték-e el vagy fordítva. csináltam rakott krumplit, most sül, remélem jó lesz.

tegnap megérkeztek Balázs barátai, Peti és Rita. szóval most már négyen vagyunk a lakásban, de így is simán elférünk. mint érkezéskor kiderült, a táncrend is változott mára: Balázs maradt Little Riverben, Peti ment a helyemre Pine Brookba, én pedig Ritával takarítani Lawrencebe, aztán onnan mentünk dolgozni Nashua-ba, egy két medencés lakóparkba. ja igen, azt elfejetettem, hogy ők ketten már tavaly is itt voltak, úgyhogy rutinosnak számítanak.

Rita volt a mitfahrer, a lawrence-i medencetisztítás után zötyögtünk szépen dél felé az interstate 495-ösön, de úgy tűnik megkoptak az emlékek, iletve a lawrence kitérő is belejátszott, de sikerült megtalálnunk az egyik leghoszabb utat célunk felé. kb másfél órát kocsikáztunk mire sikerült megtalálni azt a rohadt lakóparkot (ami - mellesleg megjegyezném - az eddigi legnagyobb a látottak közül. Rita mondta, hogy tavaly mondták nekik hány lakás van ott, pontos számra nem emlékezett, de ezres nagyságrend. jajksz.) én kerültem a "nagyobb" medencéhez, egy hosszúkás téglalap alakú darab, a sekély részen három láb (~90cm) mély, és fokozatosan mélyül, mígnem a másik végén eléri az ördögi négy láb (~120cm) mélységet. na, és ilyen helyekre is küldenek életmentőt...

a munka eseménytelenül telt, csúcsidőben kb húsz látogatóm volt, és én reménykedtem, hogy a százhúsz centis vízbe senki nem próbál belefulladni. a medence mellett grillparti volt, aminek aktuálpolitikai jelentőségét egyszerűen nem lehet túlbecsülni: zsidók és arabok sütögettek együtt, jó keresztényként (nyehe) megosztva egymással a legjobb falatokat, sőt, még nekem is jutott két hotdog (biztos nem röfi volt, mert azt az arabok nem eszik. apropó, van valami húsfajta amitől Mózes népe tartózkodik?). a népek nagy megbékélése keretbe foglalta a délután eseményeit, és kishíján túlóráztam is, mert itthon hagytam a telefonom, így fogalmam sem volt mennyi az idő, Rita jött értem negyed kilenc körül, hogy indulni kéne már. jah igen, a másik dolog: az első 1-2 mondatom után az egyik vendég az akcentusom alapján meggyanúsított, hogy angol vagyok, de tisztáztuk hogy felesleges engem ilyesmivel sértegetni. minden medencénél van néhány ilyen, ebből arra következetetek, hogy a londoni egy év alatt felszedett kiejtésem azért nem kopott még el teljesen.

hazafelé már a jó úton jöttünk, a pályán beálltam a csordába a belső sávban és tartottam a nyolcvan mérföldes (130km/h) áltagtempót, ami a sűrűn kihelyezett 55mph-s korlátozásoknál merésznek tűnhet, de mivel mindenki ennyit ment, én sem féltem. megjegyezném ugyanakkor (ezt majd egy közlekedéses bejegyzésben jobban kivesézem ha lesz időm), hogy 65-75mph között mozog a normál megengedett sebesség az autópályán, és 80 fölé senki sem megy. szóval jólnevelt, vagy inkább megfélemlített gyorshajtók ezek mind. bájdövéj autó, három nap alatt kiautóztam egy szinte teli tankot a kocsiból, fogalmam sincs mennyit fogyaszt, de azért lehet sejteni hogy elég sokat vezettem az utóbbi napokban. ja, és kezdek hozzászokni az autómata váltóhoz, bár megállásnál még mindig kinyomom a képzeletbeli kuplungot.

mára ennyi, ez elég lapos lett, de fáradt vagyok. szép napot.

annyira jó hogy nem kell gyalogolni! mentem reggel Lawernce-be, kicsit kolbászoltam mire megtaláltam a helyet, az is egy lakópark mint a többi, az öszes közül a legszimpibb eddig, nem tudnám megmondani miért. a karbantartó nem került elő, így dolgomvégezetlenül jöttem el tízkor, mentem pine brookba, ahol megint elszaródott a filter, de hiába mostam ki, muszáj lesz újat venni helyette. mivel egész nap esett, Bane hívott hogy haza akarok-e menni. mondtam hogy maradok hatig, mert kell a pénz a két szabadnap miatt, úgyhogy ültem a kocsiban és olvastam. utána csináltam egy nagyobbfajta bevásárlást hogy legyen mit enni, és most itthon vagyok. summa summarum elég laza nap volt, bár nem bánnám ha jó idő lenne megint, mert ez így túl unalmas.