a tegnapinál szarabb napom sose legyen. kezdjük azzal, hogy földvár felé félúton megadta magát alattam a bicaj. tudjátok, milyen szupi fícsör hogy ha hátrafelé tekered a pedálokat akkor csak kattog a cucc, de a kerék mozgását úgymond nem befolyásolja. namost, ha előrefelé tekerésnél is ez történik, akkor az már bug (tanulság: mindig a második legolcsóbbat szabad csak megvenni). szóval munkába menet elhagyott ez az átkozott, és bicikli helyett lett egy nagyranőtt rollerem.

ez eddig nem olyan vészes, magamat ismerve csak annyit mondtam hogy "nahát nahát, elindult egy újabb átlagos nap!", de a balszerencse-sorozat gőzmozdonya még épp indulóban volt csak, egy egyirányú vágányon Sucksville felé. lényeg a lényeg, már délelőtt faszán belázasodtam, amivel a nálam lévő aspirin+c nem tudott megbírkózni, igy ~38 fokos lázzal éleztem végig műszakom mind a tíz óráját. apropó, a betegség okát még nem sikerült azonosítani, bár több jelöltem is van: Balázs napok óta dögrováson van, lehet tőle kaptam el. előző nap este elmentem kondizni, ahol fasza 18 fokra volt belőve a légkondi, ez lenne a második gyanúsított. végül, de nem utolsósorban, a medence melletti fenyőfák (lakna mellette aki odaültette, idióta barom) _felhőkben_ kezdék el szórni a polleneket. tudtommal nem vagyok allergiás, de ha egy kisebb fuvallatnál az ember nem lát mást csak egy nagy zöld (asszem zöld) felhőt, akkor előbb-utóbb elkezd tiltakozni a nyálkahártyája.

a nap megkoronázásaként este hét körül akkora vihar támadt, hogy elment az áram. a domboldalt belemosta a medencébe, amit tudjátokkinek kell kitakarítania. tovább fokozta a gyönyört, hogy az egyetlen olyan cipőmet vettem fel, ami két csepp esőtől szétázik (note: biciklizésre készültem). hazafelé úgy kellett mennem, mint az ökörhugyozás, mert minden második utcát teljes szélességben elöntött a víz.

kiküldött tudósítónk képe

úton hazafelé beugrottam még a family dollar-ba, mert mindenféle háztartási cikkekre van ám szükség, többek közt nagypárnát is vettem, számszerint kettőt (köztudott, hogy egyetlen kispárnával nem lehet rendesen aludni, a szükség vezette cselekedeteimet). négy nagy szatyorral a kezemben, átázott cipővel indultam neki szokásos sétámnak a továbbra is szemerkélő esőben.

otthon bedobtam két calmopirynt amit Balázs adott, vettem egy forró fürdőt és lefeküdtem. most jönne az, hogy ma meg tisztességesen kipihentem magam, de közben mégse, mert ma is dolgozni kellett! Bane hozott nekem egy másik bicajt, csőretöltött calmopirynnel kezeltem lázamat napközben, két órán át takarítottam a vihar okozta romokat, aztán nyolc órát rohadtam a házikóban, mivel egész nap esett, így a kutya sem jött pancsolni.

ennyi lenne, megyek aludni, mert még mindig szarul vagyok, és holnap is dolgozni kell.