ha már így belejöttem írok még egyet. kering egy sztori itt a környéken négy bulgár életmentőről. hogy, hogy nem, egyszer találtak az út szélén egy elütött szarvast (én is láttam már). élelmes nép ez, berakták a csomagtartóba, és meg sem álltak hazáig. valahogy felkötötték a kád fölé, és lenyúzták, feldarabolták. ennek a folyamatnak a közepébe csöppent bele az ötödik, akkor hazaérkező életmentő (az általam hallott verzió szerint magyar, csak hogy a hazai vonatkozás is meglegyen). képzeljük csak el a tarantino-i jelentet, ahogy négy nyakig véres, késekkel és bárdokkal felfegyverzett bulgár jön ki a fürdőszobából, erősen magyarázva valamit a maguk nagyonnemkeresztény nyelvén, hááát, ha nem is a legrosszabb dolog ami hazaérkezéskor fogadhatja az embert, nálam azért simán belefér a top 3-ba. szóval megtöltötték a hűtőt ezzel a kétes eredetű és minőségű szarvashússal, aztán rövid tanakodás után felvágtak egy felfújható matracot (kincstári vagyon rongálása), megtöltötték az állat belsőségivel és egyéb, emberi fogyasztásra alkalmatlan alkatrészeivel, majd az így kapott csomagot egy kecses mozdulattal a Hudson folyóba hajították.
hát ez lenne a mi saját bejáratú kis urban legend-ünk, amit az "az európai kultúra az újvilágban" és a "szakítsd le a percnek virágát" (© Puller István) rovataink közös bejegyzésében osztottunk meg a mélyentisztelt olvasóközönséggel.
